Élet az élsportban

Határterhelés

  “Nem fogsz engem szeretni, Sára, mert az lesz a dolgom, hogy “átrugdossalak” a határaidon; ott, ahol Te már feladnád…” – nagyot tévedett Budo bácsi első beszélgetésünk, vagyis, inkább megállapodásunk végeztével. Budo bácsit edzőmül fogadtam, mert lehetőségeimhez mérten a legjobb sportolót  – később Mesteremül, mert a legjobb embert hozza ki belőlem.   Sűrűn kétségbeeső Anyukám a… Tovább »

Egy 10 éves versenyző siratása

  Háromra nagy levegő és spuri. Ez volt a nagy terv, miként jussak el a fertőzött folyosón keresztül a konyhába egy újabb 1000 mg C-vitamin adagért. Mintha a Walking Dead múltheti epizódjába csöppentem volna, olyan volt most otthon lenni. A három élőhalott még késő d.u is pizsamájukban járkáltak egyik ágytól a másikig, a taknyos zsebkendőket… Tovább »

Egy mindennap – McCafé

– Korán kelő típus vagy, Sára? – Tette fel Budo bácsi kérdését a semmiből. Látszott, jár valamin az esze. Na bmeg, már csak a korán kelés hiányzik… – Hát én, őőő, nem egés… – kezdtem volna menteni a menthetőt a konditerem falára szerelt bordásfalba kapaszkodva első közös erősítő edzésünk után valamikor ilyentájt decemberben, 2013-ban. –… Tovább »

Kezdők szerencséje

  Kellemetlen, de beismerem: Anyukám nagyobb hírnévre tett szert a kajak-kenu világában,mint nekem sikerült. Ezt nem a fényes sportolói múltjának köszönheti, akaratán kívül vált naggyá.   Nálunk nem csillognak olimpiai érmek a nappali vitrinjében. Habár Apa kerületi sakkversenyen való részvételéért kapott oklevelét kitettük. Arra, mondjuk, nagyon büszkék vagyunk. Az élet kifürkészhetetlen útjain éppen elmélkedő Anyukám… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!