Élet az élsportban

Határterhelés

  “Nem fogsz engem szeretni, Sára, mert az lesz a dolgom, hogy “átrugdossalak” a határaidon; ott, ahol Te már feladnád…” – nagyot tévedett Budo bácsi első beszélgetésünk, vagyis, inkább megállapodásunk végeztével. Budo bácsit edzőmül fogadtam, mert lehetőségeimhez mérten a legjobb sportolót  – később Mesteremül, mert a legjobb embert hozza ki belőlem.   Sűrűn kétségbeeső Anyukám a… Tovább »

Élsport és a Karácsony

 -Akkor 25-én nincs edzés, bár… – és ezzel a kötőszóval vette el Budo bácsi az Ünnepekhez fűzött utolsó reményemet is – ha viszket a talpatok, elmehettek magatoktól futni. Edzőm kevesek által beszélt nyelvén ez valami ilyesmit jelent: “nem lesz edzés, de lesz”. Olyan érzés ez, mint amikor megtalálod az előled eldugott karácsonyi ajándékokat, aztán a… Tovább »

Egy 10 éves versenyző siratása

  Háromra nagy levegő és spuri. Ez volt a nagy terv, miként jussak el a fertőzött folyosón keresztül a konyhába egy újabb 1000 mg C-vitamin adagért. Mintha a Walking Dead múltheti epizódjába csöppentem volna, olyan volt most otthon lenni. A három élőhalott még késő d.u is pizsamájukban járkáltak egyik ágytól a másikig, a taknyos zsebkendőket… Tovább »

Kezdők szerencséje

  Kellemetlen, de beismerem: Anyukám nagyobb hírnévre tett szert a kajak-kenu világában,mint nekem sikerült. Ezt nem a fényes sportolói múltjának köszönheti, akaratán kívül vált naggyá.   Nálunk nem csillognak olimpiai érmek a nappali vitrinjében. Habár Apa kerületi sakkversenyen való részvételéért kapott oklevelét kitettük. Arra, mondjuk, nagyon büszkék vagyunk. Az élet kifürkészhetetlen útjain éppen elmélkedő Anyukám… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!