Élet az élsportban

Edző és versenyző

  – Én ezt egyszerűen nem értem… Hát a sport nem a munkáról, tiszteletről, méltó győzelemről és alázatos veszteségről szól? Mi ez a folytonos dráma, köpködés és mutogatás, amit művelnek? – a versenyhétvége feszes programjától és légkörétől még túlhevülve már-már idegesen szánakoztam a szegedi válogatón látottakon és hallottakon: a siker apró és hamar kihunyó fényéhez aligha… Tovább »

Határterhelés

  “Nem fogsz engem szeretni, Sára, mert az lesz a dolgom, hogy “átrugdossalak” a határaidon; ott, ahol Te már feladnád…” – nagyot tévedett Budo bácsi első beszélgetésünk, vagyis, inkább megállapodásunk végeztével. Budo bácsit edzőmül fogadtam, mert lehetőségeimhez mérten a legjobb sportolót  – később Mesteremül, mert a legjobb embert hozza ki belőlem.   Sűrűn kétségbeeső Anyukám a… Tovább »

Az ember tragédiája

  Az, hogy minden nap van edzés azt jelenti, hogy minden egyes nap van edzés. Teljesítménycentrikus buborékunk körül – melyben Budo bácsi rám szabott, előre megtervezett edzésprogramjának soron következő adagjának maradéktalan kivitelezésén kívül más nem létezik – az élet könyörtelenül zajlik, az idő makacsul telik.   Fontos eszköze az idő a versenysportnak, megfontoltan kell bánnunk… Tovább »

Barátaim az Olimpiáról

  Nem szeretek az Olimpiáról beszélni. Hajhászni egy álmot – érte élni, érte kelni és vele feküdni – amikor lehet, hogy az egésznek a végén csak egy hatalmas bukta lesz, egy csúnya hason csúszás. Félelmetes. Vagyis – számomra – bukta már biztosan nem, így is többet kaptam már ettől az úttól, mint azt valaha is remélni… Tovább »

Sportosan a moziban is

– És nem rossz, hogy nincs normális életed? – már jól tudom, hova tart a beszélgetés. Ez a kérdés mindig feljön már az első 10 percben, amikor valaki igyekszik megismerni. A megszokott forgatókönyv szerint megyek tovább: – Mármint? – “hát, hogy a sok edzés meg a tanulás…” gúnyolódok várható válaszán magamban. – Hát, hogy a… Tovább »

Egy mindennap – McCafé

– Korán kelő típus vagy, Sára? – Tette fel Budo bácsi kérdését a semmiből. Látszott, jár valamin az esze. Na bmeg, már csak a korán kelés hiányzik… – Hát én, őőő, nem egés… – kezdtem volna menteni a menthetőt a konditerem falára szerelt bordásfalba kapaszkodva első közös erősítő edzésünk után valamikor ilyentájt decemberben, 2013-ban. –… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!