Élet az élsportban

Határterhelés

  “Nem fogsz engem szeretni, Sára, mert az lesz a dolgom, hogy “átrugdossalak” a határaidon; ott, ahol Te már feladnád…” – nagyot tévedett Budo bácsi első beszélgetésünk, vagyis, inkább megállapodásunk végeztével. Budo bácsit edzőmül fogadtam, mert lehetőségeimhez mérten a legjobb sportolót  – később Mesteremül, mert a legjobb embert hozza ki belőlem.   Sűrűn kétségbeeső Anyukám a… Tovább »

Egy 10 éves versenyző siratása

  Háromra nagy levegő és spuri. Ez volt a nagy terv, miként jussak el a fertőzött folyosón keresztül a konyhába egy újabb 1000 mg C-vitamin adagért. Mintha a Walking Dead múltheti epizódjába csöppentem volna, olyan volt most otthon lenni. A három élőhalott még késő d.u is pizsamájukban járkáltak egyik ágytól a másikig, a taknyos zsebkendőket… Tovább »

A Mester

  Úgy sejtem, a ’90-es évek felé járhattak, amikor a Magyar Kajak-Kenu válogatott sítáborozni ment valahová az osztrák hegyekbe. Én ekkor még meg sem születtem.     Borzasztó okos ötlet, egyébként, válogatott kajakosokat síelni vinni, minden évben eltöri valamelyik a karját egy csúnya esésben… Hasonlóan járt szegény elődöm is, edzőm akkori versenyzője. Feküdt a pálya… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!