Élet az élsportban

Az ember tragédiája

  Az, hogy minden nap van edzés azt jelenti, hogy minden egyes nap van edzés. Teljesítménycentrikus buborékunk körül – melyben Budo bácsi rám szabott, előre megtervezett edzésprogramjának soron következő adagjának maradéktalan kivitelezésén kívül más nem létezik – az élet könyörtelenül zajlik, az idő makacsul telik.   Fontos eszköze az idő a versenysportnak, megfontoltan kell bánnunk… Tovább »

Törékeny emberi test

   Egykori fiatal, kezdetleges szakmai tudását rajtunk kísérletezgető edzőm a következőképp érttette meg velünk, csapatával, miért is fordítsunk különös figyelmet testünkre: “Ne feledjétek, mi, kajakosok, olyanok vagyunk, mint a kurvák: a testünkből élünk.”     Nagy meglepetés volt a 16 éves Sárának, amikor először lesérült és egy bögre teát képtelen volt szájához emelni gyulladt ínhüvelyes bal… Tovább »

Sportosan a moziban is

– És nem rossz, hogy nincs normális életed? – már jól tudom, hova tart a beszélgetés. Ez a kérdés mindig feljön már az első 10 percben, amikor valaki igyekszik megismerni. A megszokott forgatókönyv szerint megyek tovább: – Mármint? – “hát, hogy a sok edzés meg a tanulás…” gúnyolódok várható válaszán magamban. – Hát, hogy a… Tovább »

Egy 10 éves versenyző siratása

  Háromra nagy levegő és spuri. Ez volt a nagy terv, miként jussak el a fertőzött folyosón keresztül a konyhába egy újabb 1000 mg C-vitamin adagért. Mintha a Walking Dead múltheti epizódjába csöppentem volna, olyan volt most otthon lenni. A három élőhalott még késő d.u is pizsamájukban járkáltak egyik ágytól a másikig, a taknyos zsebkendőket… Tovább »

Dö Tím – avagy élsportolók és az alkohol

  Kisiskolás koromban baromi kíváncsi voltam a sikeres emberek titkaira, miképp jutottak a csúcsra. Később elkezdtem a saját titkom után kutatni. Azóta az élet folyton azt bizonygatja számomra, hogy nincs is titok. Annyi biztos, nem a csapatomban rejlik… Vagy mégis?   Tisztelettel jelentem, az osztály létszáma 3 fő – általában mindig hiányzik valaki: Hedóna –… Tovább »

Élet az élsportban

   Olyan, mint a kokain. Legalábbis egy barátom szerint, akinek sikerült lejönnie az élsportról. Szóval kokósoknak talán rokonszenves leszek. Habár én nem élek semmifele boldogító anyaggal, mégis egy betegesen függő embernek tartom magam. De, hát, tegye fel a kezét, aki nem függ valamitől…    Megszoktam már, hogy külön fajként kezelnek. “Aki ennyit edz, ennyit kínozza… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!