1.0Élet az élsportban - ЖИЗНЬ В БОЛЬШОМ СПОРТЕhttps://eletazelsportban.cafeblog.huSaciSportálhttps://eletazelsportban.cafeblog.hu/author/sacisportal/<h4>   Egykori fiatal, kezdetleges szakmai tudását rajtunk kísérletezgető edzőm a következőképp érttette meg velünk, csapatával, miért is fordítsunk különös figyelmet testünkre:</h4> <h4>"Ne feledjétek, mi, kajakosok, olyanok vagyunk, mint a kurvák: a testünkből élünk."</h4> <p> </p> <p>  Nagy meglepetés volt a 16 éves Sárának, amikor először lesérült és egy bögre teát képtelen volt szájához emelni gyulladt ínhüvelyes bal kezével. Térdficamtól kétszeresére dagadt térdemmel 10-szer meggondoltam, mikor és merre induljak, inkább fújtam az ingujjamba az orrom, mintsem, hogy két lépést tegyek az íróasztalomon hagyott zsebkendőért. A kamasz testem sok mindent elviselt, megemésztett, kibírt, kamasz eszem - pedig - elhitte, hogy ez mindig így lesz.</p> <p>- Kizárt, hogy én ma megint beüljek abba a rohadt kajakba... Nem. Nem bírom. Elegem van! - így kezdődik egy átlagos beszélgetés a mi kis territóriumunkban - az öltözőnkben - úgy minden edzés előtt.</p> <p>- Nézd meg, légyszi! - hátamat Hedónának fordítva letoltam az edzésnadrágom, hogy megvizsgálhassa egy kajakülés formáját kopírozó, már-már gennyedző sebemet a fenekemen - Gennyes?</p> <p>- Fúj, baszki, az hát! Tegyél a segged alá polifoamot... - kajakos körökben bevált megoldás egy vékony, strandokról ismert polifoamból kivágni egy darabot és a hajó ülésére ragasztani. Népbetegség nálunk a sebes fenék, na, meg az ülőgumógyulladás. </p> <p>- Ááá, nem lehet... A Mesti egyből kiszúrná, hogy magasabban ülök . - magyaráztam, mintha Hedi nem tudná.</p> <p>- Te tudod... A hátamat leragasztod gyorsan, légyszi? - nyomott kezembe Hedi egy tekercs Leukoplastot, hogy tépjek belőle és gondosan ragasszam le sporttopja által kidörzsölt bőrét. Kölcsönös tisztelet, ami köztünk és a Leukoplastot előállító cég között van: ez az egyetlen tapasz, ami nem ázik le egy hosszú edzés során sem bőrünkről és kitartóan védi azt; a cégnek cserébe komoly anyagi hasznot hozunk heti egy-egy tekercs fogyasztásával. Egy gyors ragasztás még a tenyerekre is, és már kezdődhet is az edzés.</p> <p>Szóval, valahogy így zajlik egy maraton versenyre való felkészülés vagy csak egy egyszerű tavaszi alapozó időszak, amibe éppen bele is kezdünk a napokban. </p> <p>Jó magam mazochista, és edzőm szadista hajlamait megfelelően kielégíti egy-egy maratoni versenyszezon legyűrése - persze - miután végeztünk a nyári síkvízi (=rövidtávú) versenyekkel. Hedóna fejében - állítása szerint - semmiféle furcsa hang nem viszi őt a maraton kajakozás irányába. Ő puszta baráti, csapattársi szolidaritásból csinálja végig velem a nyár végi felkészülést saját vakációját így októberre halasztva. Na jó, lehet, hogy igazából Budo bácsi tette kötelezővé neki, hogy legyen kin gyakorolnom a beborítást, bokorba szorítást, vízzel süllyedésig teli lapátolást. Barátságunk ezt is túlélte. </p> <p>Fizikailag és mentálisan is meg tud terhelni, amikor nyár végén szünet nélkül belekezdünk egy egészen más edzéstervet, mozgást és mentalitást igénylő felkészülésbe. Hisz, a Kárpát-medence négy évszakával tökéletesítette ezt (is) számunkra, magyar kajak-kenusok számára: az ősz szépen kivezet a nyári meleg, megfeszített versenytempóból a nyugodt téli időszakba, amikor mindenki átgondolhatja a szezont, tanulhat belőle és felkészülhet a következőre, aminek a végén már a tavasz első plusz fokai úgy csábítják a vízre a versenyzőt, mint Anyát a szezonvégi leárazások a Westendbe. Kora ősszel már nem lelkesedek annyira a kajakozásért. Legalábbis egészen addig nem, amíg azt valaki - legtöbbször saját magam - el nem veszi tőlem.</p> <p>- Azt a mindenit, Sára... - képedt el a sportorvos kezemet vizsgálva - Ez egy nagyon súlyos állapotú ínhüvelygyulladás. Hallja, ahogy nyikorog?</p> <p>- Érzem!! - válaszoltam kissé emelt hangon, ahogy próbáltam kiszabadítani kézfejemet kezei közül mielőtt még egyet tekert volna a csuklómon, amit napok óta mozdítani sem bírtam. </p> <p>- Pihentetni kell! - a két szó, amitől az addig állandóan pihenni akaró, hulla fáradt élsportoló retteg - Sőt, be is gipszelem.</p> <p>- Neeem, neeem, neem, biztos, hogy nem! Egy hét múlva utazom a Maraton Világbajnokságra, nagyon sokat készültem rá.</p> <p>- Azt látom... Nem fogod kibírni, sajnálom. Olimpiáról is kellett már hazaküldenem lázas versenyzőt, tudom, milyen érzés... - próbált nyugtatni a keretorvos, de csak rontott a helyzeten.</p> <p>- Párosban is rajthoz állok, nem csak egyesben. Nem tehetem meg a párommal, Ő is legalább ennyit készült, és még edzenünk kell. Nincs más megoldás? - nagyokat nyeltem, ahogy a sírást próbáltam visszatartani.</p> <p>- Kétszer leevezni több mint két óra hosszú távot ezzel a kézzel? Van másik megoldás, a csoda. Hát, szorítsd össze a fogaidat, ha erre vállalkozol.</p> <p><img class="aligncenter" src="https://eletazelsportban.cafeblog.hu/files/2017/02/kez-anatomiaja.jpg" alt="Képtalálat a következőre: „anatómia kézfej”" width="322" height="131" /></p> <p>Kezem égető fájdalmánál a lelkem fájdalma sokkal elviselhetetlenebb volt. Ezerszer megbántam, hogy amikor lehetett, amikor kifogásolhatatlan formában voltam épen és egészségesen, a hajóm közelében sem akartam lenni, nyűgös voltam minden edzés előtt. Nem értékeltem, sőt fel sem fogtam, mekkora kincs a Dunára tenni a hajót és evezni. Egy picinyke alkatrésze ez az ínhüvely edzett testemnek - tudom, mióta a guglin utánajártam - és mégis, ha baja esik, az egész gépezetem nem ér semmit a kajakban. Egyetlen gyenge láncszem és a nagyon hosszú és erős lánc szakad. A barátok ilyenkor mutatkoznak meg: sokan körülöttem - többen, mint gondoltam - mind azért voltak, hogy az ép, felkészült, magabiztos, tettre kész Saci sétálhasson be a verseny helyszínére a szúrós tekintetű ellenfelek közé, és a vízen megmutathassa tudását. Csodának vagy az erős gyulladáscsökkentőnek - amit alig akartak átadni a gyógyszertárban, és amitől sebesre vakartam kiütéses bőrömet - köszönhetően fájdalommentesen, önbizalomtól duzzadva állhattam a rajtvonalra kétszer is a Maraton Világbajnokság hétvégéjén. Úgy eveztem, mint akinek minden húzás ajándék. Mert az is volt.</p> <p>  Esténként az ágyamban feküdve el szoktam tűnődni: a Hold által megvilágított kézfejemet nézegetem, ujjaimat mozgatom és figyelem, ahogyan az apró csontok, ízületek és szalagok egymást támogatva működnek. Tökéletes. De, amilyen tökéletes, olyan törékeny is.</p> <p>A csoda talán csak annyi, hogy itt és most, ebben a végtelen galaxisok egyikében, a mi kis Földünkön egy idegen eredetű információ alapján az anyagok sokaságából létrejöhettem Én. És, ebben a végtelen galaxisban rátaláltam Budo bácsira, akivel holnap reggel 6:40-kor találkozom, hogy élhessek egy álomért.</p> <p> </p> <p> </p>richhttps://eletazelsportban.cafeblog.hu/files/2017/02/izom-150x150.jpg150150