Egyáltalán nem akartam az egykori Ferihegyi Reptér 2B termináljában lenni akkor, körülvéve a nagy tudású, magasra tett léceivel izgatottan várakozó magyar csapattal – akik elől gondosan titkoltam az éppen a sírással vívott csatámat. Pár lépés még hiányzott utamból a kilátóig, melynek magasságából ma már tisztán látom, hogy az én dolgom aznap pontosan a Liszt… Tovább »
Az ismeretlen élsport
Egyáltalán nem akartam az egykori Ferihegyi Reptér 2B termináljában lenni akkor, körülvéve a nagy tudású, magasra tett léceivel izgatottan várakozó magyar csapattal – akik elől gondosan titkoltam az éppen a sírással vívott csatámat. Pár lépés még hiányzott utamból a kilátóig, melynek magasságából ma már tisztán látom, hogy az én dolgom aznap pontosan a Liszt… Tovább »
Legutóbbi bejegyzésemet a 2017-es szezon első versenye előtt írtam még áprilisban – most pedig az év utolsó versenyébe is mind belenyugodtunk már. A lényeg a sok történés hatására sem változott számomra – viszont igaz, kicsit valahogy másképp fogom ma a tollam. Az elmúlt hetek üresjárataiban – ilyen üresjárat, amikor zsibbadtan várom, hogy kávém kikotyogja… 
Oroszra fordította: Alexis Choulichov Az, hogy minden nap van edzés azt jelenti, hogy minden egyes nap van edzés. Teljesítménycentrikus buborékunk körül – melyben Budo bácsi rám szabott, előre megtervezett edzésprogramjának soron következő adagjának maradéktalan kivitelezésén kívül más nem létezik – az élet könyörtelenül zajlik, az idő makacsul telik. Fontos eszköze az idő a versenysportnak,… 
Egykori fiatal, kezdetleges szakmai tudását rajtunk kísérletezgető edzőm a következőképp érttette meg velünk, csapatával, miért is fordítsunk különös figyelmet testünkre: “Ne feledjétek, mi, kajakosok, olyanok vagyunk, mint a kurvák: a testünkből élünk.” Nagy meglepetés volt a 16 éves Sárának, amikor először lesérült és egy bögre teát képtelen volt szájához emelni gyulladt ínhüvelyes bal… 
– És nem rossz, hogy nincs normális életed? – már jól tudom, hova tart a beszélgetés. Ez a kérdés mindig feljön már az első 10 percben, amikor valaki igyekszik megismerni. A megszokott forgatókönyv szerint megyek tovább: – Mármint? – “hát, hogy a sok edzés meg a tanulás…” gúnyolódok várható válaszán magamban. – Hát, hogy a… 
Háromra nagy levegő és spuri. Ez volt a nagy terv, miként jussak el a fertőzött folyosón keresztül a konyhába egy újabb 1000 mg C-vitamin adagért. Mintha a Walking Dead múltheti epizódjába csöppentem volna, olyan volt most otthon lenni. A három élőhalott még késő d.u is pizsamájukban járkáltak egyik ágytól a másikig, a taknyos zsebkendőket… 
Kisiskolás koromban baromi kíváncsi voltam a sikeres emberek titkaira, miképp jutottak a csúcsra. Később elkezdtem a saját titkom után kutatni. Azóta az élet folyton azt bizonygatja számomra, hogy nincs is titok. Annyi biztos, nem a csapatomban rejlik… Vagy mégis? Tisztelettel jelentem, az osztály létszáma 3 fő – általában mindig hiányzik valaki: Hedóna –… 