Nem szeretek az Olimpiáról beszélni. Hajhászni egy álmot – érte élni, érte kelni és vele feküdni – amikor lehet, hogy az egésznek a végén csak egy hatalmas bukta lesz, egy csúnya hason csúszás. Félelmetes. Vagyis – számomra – bukta már biztosan nem, így is többet kaptam már ettől az úttól, mint azt valaha is remélni… Tovább »
Barátaim az Olimpiáról
Nem szeretek az Olimpiáról beszélni. Hajhászni egy álmot – érte élni, érte kelni és vele feküdni – amikor lehet, hogy az egésznek a végén csak egy hatalmas bukta lesz, egy csúnya hason csúszás. Félelmetes. Vagyis – számomra – bukta már biztosan nem, így is többet kaptam már ettől az úttól, mint azt valaha is remélni… Tovább »
– És nem rossz, hogy nincs normális életed? – már jól tudom, hova tart a beszélgetés. Ez a kérdés mindig feljön már az első 10 percben, amikor valaki igyekszik megismerni. A megszokott forgatókönyv szerint megyek tovább: – Mármint? – “hát, hogy a sok edzés meg a tanulás…” gúnyolódok várható válaszán magamban. – Hát, hogy a… 